Nem vagyok ideges fő a nyugalom, A helyzet kezelhető, de mégsem én uralom Lehet, ellenkezhetnék „óóóó, de minek, Hisz nincs mit tenni, hogyha szétbasz az ideg!!! Nem vagyok ideges fő a nyugalom, A helyzet kezelhető, de mégsem én uralom Lehet, ellenkezhetnék „óóóó, de minek, Hisz nincs mit tenni, hogyha szétbasz az ideg!!! Haver hát ez fura, meg üt a guta, Mert az égvilágon mindenki kivan, mint a kutya! És ez rád is átragadt, ne is tagadd, A parányi planétánk a dühtől dagad A felszínek alatt, meg bújik a harag, De akad pillanat, hogy jön, lát és harap Egy fenevadat farag, belőled a düh, Majd úgy eltűnik, mint szőr közt a tetű. Nem válogat, és ha van áldozat, Nem vár sokat, jöhet a kárhozat. Jöhet akár kiegyensúlyozott, nyugodt, Vagy szerény, a végén úgyis maga lesz a rém. Én, Te, vagy Ő, legyen az férfi vagy nő, Ezzel mindenki fertőzhető. És ki tudja honnan, de lassan meg fogan, S a roham végezetül, agressziót szül Nem vagyok ideges fő a nyugalom, A helyzet kezelhető, de mégsem én uralom Lehet, ellenkezhetnék „óóóó, de minek, Hisz nincs mit tenni, hogyha szétbasz az ideg!!! Nem vagyok ideges fő a nyugalom, A helyzet kezelhető, de mégsem én uralom Lehet, ellenkezhetnék „óóóó, de minek, Hisz nincs mit tenni, hogyha szétbasz az ideg!!! Elég egy apró szó, ami „baszottul bánt, Vagy egy hatalmas szopatás, mit neked szánt. Na de mind ez egyre megy, mert a lényeg, Mint egy féreg a döghúst úgy emészt el a méreg, A düh, a harag, az indulat, a bosszú, Ez egy kutya mind, a lista
...
