"Hajnalodik már odakint, Még egy éjszaka eltelt, Ágyad végén némán ülök, Virrasztok, várom a reggelt. A kihunyni vágyakozó fénynél, Szemem árnyékot kerget, Így suhan át sok-sok emlék, Ami összeköt minket. Hallgatom halk szuszogásod, Ez most minden örömöm, Az ember oly tehetetlen, Ha a kaszás áll a küszöbön. Lesz itt minden, ígérem, Ha felkelsz egy napon, Meglátod, ha odasétálsz, S kinézel az ablakon. Utazgatunk, elmegyünk Csavargunk majd, te és én, Csak egyet tegyél meg nekem, Gyógyulj fel a kedvemért. Gyenge tested láztól remeg, S a doktornál a tudomány, Eddig tartott, most az Isten, Aki nálad közben jár. Önző vagyok, tudom, hiszen, Csak magam miatt kérek, De ha vinni akar, bárkit is, Engem vigyen, ne téged."
